Ki fizeti a fuvart, a vámot és mikortól ki viseli a kockázatot?
Egy nemzetközi fuvarnál sok félreértés abból indul, hogy az eladó és a vevő mást ért azon, hogy az áru „leszállítva”. Ki rendeli meg a fuvarozót? Ki intézi az export- és importvámot? Mi történik, ha az áru útközben megsérül? Az Incoterms szabályok ezekre a kérdésekre adnak közös, nemzetközileg értelmezhető keretet.
Mit jelent az Incoterms 2020
Az Incoterms a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által kialakított szállítási paritások rendszere. A jelenlegi, Incoterms 2020 elnevezésű változat 11 szabályt tartalmaz. Egy-egy hárombetűs rövidítés megmutatja, hogy az adásvételben az eladó és a vevő között hogyan oszlanak meg a fuvarszervezési feladatok, a költségek és az áru kárveszélye.
Fontos: az Incoterms nem helyettesíti az adásvételi szerződést. Nem rendezi például a fizetési határidőt, a tulajdonjog átszállását vagy a szerződésszegés következményeit. Ezekről külön kell megállapodni.
Négy gyakori paritás közúti fuvaroknál
EXW – Ex Works: az eladó a saját telephelyén rendelkezésre bocsátja az árut, a további szervezés főként a vevő feladata. Elsőre egyszerűnek tűnik, de EU-n kívüli exportnál az export vámkezelése és az export igazolása miatt gyakran nem ez a legpraktikusabb megoldás.
FCA – Free Carrier: az eladó a megnevezett helyen átadja az árut a vevő által kijelölt fuvarozónak, és jellemzően az exporteljárásban is szerepet vállal. Közúti exportfuvaroknál sok esetben átláthatóbb választás lehet, mint az EXW.
DAP – Delivered At Place: az eladó megszervezi a fuvarozást a megjelölt rendeltetési helyig, de az áru lerakása és az importvámolás alapvetően a vevő feladata. Svájci, szerb vagy boszniai viszonylatban a pontos vámfeladatokat különösen fontos előre tisztázni.
DDP – Delivered Duty Paid: az eladó a rendeltetési helyig vállalja a folyamatot, beleértve az importvámot és az importtal kapcsolatos költségeket is. Ez a vevőnek kényelmes, az eladó számára viszont csak akkor jó választás, ha biztosan képes teljesíteni a célországban felmerülő vám- és adókötelezettségeket.
A rövidítés önmagában nem elég
A szerződésben vagy visszaigazolásban mindig szerepeljen a pontos átadási hely és a szabályrendszer éve is. Például: „DAP, a vevő telephelye, Zürich, Incoterms 2020”. Így egyértelmű, hol történik az átadás, és melyik szabályváltozatra hivatkoznak a felek.
Az sem igaz, hogy aki a fuvardíjat fizeti, az a teljes út alatt viseli a kockázatot. Egyes paritásoknál a fuvar költségét az eladó állja, a kárveszély mégis korábban átszáll a vevőre. Ezért a fuvar megrendelésekor a paritást, a biztosítási igényt és az átadási pontot együtt érdemes kezelni.
Mit tisztázzon ajánlatkérés előtt
Adja meg az indulási és érkezési címet, az áru pontos adatait, a kívánt felrakodási és lerakodási időt, valamint a megállapodott Incoterms paritást. EU-n kívüli fuvarnál azt is érdemes jelezni, ki lesz az exportőr és az importőr, illetve ki intézi a vámkezelést. Ezek az adatok segítenek abban, hogy a fuvarajánlat valóban összehasonlítható és teljes körű legyen.
A jó paritás kevesebb bizonytalanságot jelent
Az Incoterms nem puszta rövidítés a számlán. Ha már az ajánlatkéréskor egyértelmű, ki mit vállal, a fuvar szervezése gyorsabb, a költségek átláthatóbbak, és kevesebb esély marad a határátlépésnél vagy az átadáskor felmerülő vitákra. Bizonytalan helyzetben a fuvarozási és vámfeladatokat még a megrendelés előtt érdemes szakértővel egyeztetni.